Írások, novellák

A beszélgetésből rögtön kiderül, fedél nélküliek, akik így csoportosan összeállva próbálnak boldogulni, most így lomtalanításkor mindenképp, amikor „bandázva” könnyebben lehet egy-egy jólszervezett csoportosulással szemben érdeket érvényesíteni. Többségük már kívülről fújja a hajléktalanszállók címeit.

Hunyorogva bámultam a körülöttem lévő dolgokra. Egy hatalmas helyiség közepén álltam, előttem egy akkora kanapé állt, mint a fél szobám és egy idióta ruhákba öltözött pasas ült rajta, vagyis inkább feküdt – testhelyzete inkább az utóbbira hasonlított, bár az igazat megvallva még arra sem teljesen.

Vacak Mami igazi XXI. századi nyugdíjas, aki megunta a panellakását és öt éve kiköltözött Párizsba. Franciaországban aztán elvarázsolta a digitális technika. És hogy tudja, mi történik Vacak Ágnessel, alias Ágicával, az egyetlen unokájával, mindig ír neki e-mailt. A honi eseményeket pedig az interneten követi. Idézzük első levelét.

Kedves Ágicám!

Kis falu,valahol a Bükkben, két rövid úttal. A lakosok nagy része alkoholista, aki nem, az vagy túl fiatal vagy túl öreg vagy már nem él. Kocsma nincs, de van egy bolt. Boltocska – egereknek való. Minden megvan benne, amire a falu népének szüksége van: kenyér és alkohol.